A Torontóban élő Keddy Gyula és Piroska tizenegy éve segítik a Zentai Diáksegélyező Egyesületet – a Floridában élő zentai Nyilas Magdolnának köszönhetően ismerkedtek meg az egyesület munkájával

– Mi a kanadai hideg hónapok idején Floridában lakunk, és 2000-ben ott találkoztunk a zentai származású Nyilas Magdolnával – kezdte Keddy Gyula az együttműködés létrejöttének ecsetelését, majd így folytatta – Magdolnától hallottunk először a Zentai Diáksegélyezőről, ő akkor már évek óta gyűjtött nekik, és ő volt az, akinek a beszámolója alapján úgy döntöttük, támogatni fogjuk a zentai magyar diákokat. Én akkoriban még az Egyesült Magyar Alap elnöke voltam, előterjesztettem a vezetőségünknek a zentai ügyet, és mindannyian rábólintottunk, hiszen az alapot pont ilyen célok érdekében hozták létre. Azóta minden évben gyűjtünk a zentai diákoknak. Én 1957 januárjában, kerültem ki Torontóba, a Sopronban megkezdett egyetemi tanulmányaimat már ott fejeztem be, és 1970-ben léptem be az Egyesült Magyar Alapba. Az alapot dr. Koháry József alapította azzal a céllal, hogy segítse a Magyarországtól elszakított területeken élő magyarságot, a fiatalokat és a torontói öregeket. Az alap évente két alkalommal szervez gyűjtést. Ilyenkor felkérjük a kinti magyarságot az adakozásra, az adományok nagy része Ontario környékéről érkezik, főleg az idősebb generáció tarja fontosnak az adakozást, amely még Magyarországról emigrált. A már kint születettek nem érzik az anyaországhoz és a magyar nemzethez olyan erősen a kötődést, mint mi, ezért nehezebb őket segítségnyújtásra bírni. Az alap az adakozásra való felhívást mindig a torontói magyar hetilapban a Magyar Életben teszi közzé, de van egy kb. 500 névből álló listánk is, és a listán szereplőket levélben is felkeressük. A Magyar Élet egyébként folyamatosan közli, mennyi pénzt sikerült összegyűjteni, és kiknek adtuk. Az adakozás lehet irányított és általános. Az irányított azt jelenti, hogy az adományozó határozza meg, kinek szánja a támogatást. Mi is inkább ezt a módot alkalmazzuk, így pontosan tudjuk, kiknek segítünk. Sajnos egyre nehezebb pénzt összeszednünk, hiszen az 1945-ben emigráltak már szinte teljesen kihaltak, mi ’56-osok is egyre csak fogyunk, a fiatalok meg már nem igazán törődnek a magyarországi, meg a határon túli dolgokkal. Mi, akik kénytelenek voltunk elhagyni a hazánkat, a mái napig kötődünk az itteni emberekhez, az itteni emlékekhez, ezért számunkra elképzelhetetlen, hogy ne törődjünk az itt maradtakkal. Fontos számunkra az is, hogy a határon túli magyar fiatalok érvényesüljenek az életben, és ehhez tanulás, a tanuláshoz meg pénz kell. Mi ebben nyújtunk tőlünk telhetően segítséget. Nagyon örülök, hogy végre én is eljutottam Zentára és személyesen is találkozhattam azokkal az emberekkel, akik a Zentai Diáksegélyezőben szorgoskodnak. A feleségem egyszer már járt itt, és nagyon szép élményekkel távozott. Ezzel most én is így vagyok, egészen biztos vagyok benne, hogy a támogatásunk a rászoruló családokhoz jut el.

forrás: Magyar Szó

* A cikkekben megjelenő képek szerzői joga az átvett írások kiadóinak tulajdona.