Egy utcanév története
ZENTAI ESZPERANTISTÁK

Zentán tavaly októberben kétnyelvű utcatábla került az Eszperantó utca északi és a nyugati végére.
Zentán tavaly októberben kétnyelvű utcatábla került az Eszperantó utca északi és a nyugati végére. Már korában is állt „Esperanto” (eszperantó nyelvű) tábla az 1997-ben ültetett Barátságfa árnyékában az ottani sarki épületen. A zentai Eszperantó-egyesület tagsága évente kilátogat ide, egy kis ünnepség keretében megemlékezzen az utca névadásának történetéről (1988-ban Bűn József akkori polgármester jelentette be ünnepélyesen – az eszperantisták kezdeményezésére – az utca nevének megváltoztatását).
Az eszperantó nyelvnek Zentán komoly múltja van, csak példaként említem, hogy Teri nagynéném 1925-ös emlékkönyvében találtam eszperantó nyelven beírt jókívánságokat. Az 1926-ban Zentán készült csoportképen pedig harmincegy eszperantista tanuló és oktató látható. Egyesek szerint azonban már a múlt század tízes éveinek derekán ismerték néhányan tájékunkon ezt a nyelvet.
Az eszperantó nemzetközi nyelvnek egyébként dr. Ludwig Zamenhof (1859–1917) szemorvos és nyelvész volt a kezdeményezője (s nem a megalkotója). Szülővárosában, Byalistokban négy nemzetiség élt: oroszok, lengyelek, németek és túlnyomórészt zsidók, s szerinte a népek közötti ellenségeskedés fő oka a nyelvi különbözőségekben keresendő. A Boulogne-sur-Mére-ben rendezett 1905-ös I. Nemzetközi Eszperantó Világkongresszus idejében a Francia Köztársaság kormánya a Becsületrend kitüntetését adományozta dr. Zamenhofnak. A zentai eszperantisták december közepén emlékeztek meg születésének évfordulójáról.
forrás: Magyar Szó,
* A cikkekben megjelenő képek szerzői joga az átvett írások kiadóinak tulajdona.





Üzenőfal RSS Feed
















