Se alkalom, se esély
Munka(nélkül)
Huszon-egynéhány évvel ezelőtt a zentai politikai körökben (is) valóságos pánik tört ki, ha az akkori foglalkoztatásügyi érdekközösség nyilvántartásában a munkanélküliek száma elérte a hatszázat. Mindegyik, magát mérvadónak tartó, községi (párt-, ifjúsági, szakszervezeti stb.) bizottság akár többször is napirendre tűzte ezt a „súlyos” problémát, és a helyzet javítását célzóan ezeregy megoldási javaslat is született. Jelenleg hozzávetőleg kétezer-ötszázan keresnek (szintén Zentán) munkát. Évente átlagban négyszáz munkahelyet kínálnak a vállalkozók és a cégek, de ugyanennyinek fel is mondanak. Tehát a foglalkoztatottság növelését illetően állandósult az egy helyben való topogás.
A zentai Ifjúsági Szövetkezet huszonhét évvel ezelőtt alakult meg, s jó néhány évig igen sikeresen kiközvetítette az ideiglenes munkát kereső fiatalokat és kevésbé fiatalokat.
– Sokáig ezerháromszáz tagunk volt, ma pedig mindössze háromszáz fiatal szerepel a nyilvántartásunkban – tájékoztat Palotás Katarina, az ISZ vezetője. –Ehhez az is hozzátartozik, hogy a jelenleg hatályban levő munkaügyi törvényt megelőző időszakban az Ifjúsági Szövetkezet tagja lehetett minden harmincöt évnél fiatalabb személy, sőt az előírások azt is lehetővé tették, hogy tíz százalékban toleráljuk a korhatárt. Ma már erről szó nincs, hiszen aki betöltötte a harmincadik életévét, nem jogosult az ISZ munkaközvetítői szolgáltatását igénybe venni – mondja. –Az időszakos munkások iránti kereslet zuhanásszerűen lecsökkent. A nagyobb cégek, mint például a cukorgyár, saját szervezésükben is felvehetnek dolgozókat a kampány idejére, de ebből a kategóriából az egyetemisták és a középiskolások eleve kizártnak tekinthetők, hiszen amikor megindul a termelés a gyárban, nekik már tanulási kötelezettségeik vannak. Ugyanakkor igen sok 40-50 év közötti ember keres meg bennünket, de nekik már semmi esélyük sincs munkahelyhez jutni, mert a vállalkozók általában 18 és 30 év közöttieket keresnek, lehetőleg olyanokat, akik némi gyakorlattal rendelkeznek. A teljesen kezdők sem népszerűek, hiszen betanításuk időt igényel, s velük a munkaadók nemigen akarnak bíbelődni – magyarázza Palotás Katarina.
Tájékoztatásából és okfejtéséből könnyű leszűrni, hogy a törvényhozók nem igazán figyeltek az elmélet és a gyakorlat közötti ellentmondásokra, s ez, legalábbis az Ifjúsági Szövetkezet tapasztalata szerint, oda vezetett, hogy akiket esetleg felvennének, az év legnagyobb részében tanulmányaikra kénytelenek összpontosítani, az „idősek” pedig nem kellenek.
Merőben más volt a helyzet régebben. Zentán is jóval több gyár és vállalat létezett, ahol időként szükség volt a munkásokra, és – ami nem mellékes – a bérezés sem kizárólag az igazgató jókedvétől, hanem a szabályzattól függött.
forrás: Magyar Szó,
2010. június 25.
Üzenőfal RSS Feed
